Az ötéves Szerzői Filmklub bemutatja:
OZU: KÉSŐ TAVASZ
– vendégünk: Sárosi Attila filmesztéta –
Ozu Jaszudzsiró (1903-1963) japán filmrendező, forgatókönyvíró. A japán filmművészet egyik legnagyobb klasszikusa, az első filmrendező, akit tagjai közé választott a Japán Irodalmi és Művészeti Akadémia. Az apai szigor alól önfejű iskolakerülővé vált, aki mindig kiügyeskedte magának amit akart. Családja kereskedelmi iskolába íratta, de Ozu inkább moziba járt. Rajongott a nyugati filmekért és a modern japán irodalomért. A filmes szakmát segédoperatőrként kezdte. 1926-ban Ókubo Tadamoto asszisztense lett. Ókubo a nonszensz komédiák specialistája volt. Ozu a következő évben debütált filmrendezőként. Gyors egymásután amerikaias tucatvígjátékokat rendezett – ezekben az években alakította ki állandó stábját, akikkel később a társadalmi mondanivalókat feszegető, nagy realista alkotásaival remekelt. A II. világháború alatt haditudósító volt Szingapúrban. A katonai szolgálatnak köszönhetően elkerülte a propagandafilmek készítését. A háború után angol hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban térhetet haza. A következő években egymás után rendezte nagy realista filmjeit, amik egyre komorabbak lettek. Sohasem házasodott meg, agglegényként élte az életét, 1934-ben megözvegyült anyával. Nem sokkal édesanyja halála után, rákban halt meg.
Késő tavasz (Banshun) – felíratos japán filmdráma, 1949, 108 perc, rendezte: Yasujirô Ozu, Kazuo Hirotsu nobellájából filmre írta: Kôgo Noda, szereplők: Chishû Ryû, Setsuko Hara and Yumeji Tsukioka
Az életmű teljes ismeretében Ozu alkotásainak alapmodelljéül nem a Tokiói történet, hanem a négy évvel korábban született Tavaszutó/Késő tavasz (1949) szolgálhat. A történet szerint Noriko 27 éves, de még mindig özvegy apjával, Somiya-val él. Noriko nemrég épült fel a betegségéből, amit a háborúban szerzett és most felmerül a komoly kérdés: mikor akar férjhez menni? Az életének minden fontos szereplője megpróbálja rábeszélni: az apja, a nagynénje, a barátnője. De Noriko nem akar megházasodni, elégedett az életével. Az apjával akar maradni, hogy gondozhassa. Végül is ő ismeri legjobban a szokásait, a bogarait. Noriko nagynénje azonban nem adja fel. Összehozza valakivel és kieszel egy tervet, hogy ráébressze Norikot: magára hagyhatja az apját. Ozu ebben az alkotásában sikeresen számolta fel az élet igazságait elleplező drámai elemeket, ezáltal bontakoztatva ki a szereplők személyiségét, teremtve meg a melankólia a boldog belenyugvás légkörét.
Belépődíj: 500 Ft (Onkéntes jegyszedő kerestetik.)
