SKIZOFRÉN MONOLÓG
SZŰCS LAJOS ELŐADÁSÁBAN
Festmény: Szűcs Attila
„….És ahogy haladunk előre az időben, hol Petri György, hol József Attila versmondatait, verseit hallva/hallgatva, ÉRTVE, az est egyre inkább rabul ejt, lenyűgöz, és felemel egyszerre. Növekvő izgalommal és fokozódó, fanyar életkedvvel élvezem a költők, az előadó és szerény nőiségem négyesét. Róluk, rólam, rólunk szól ez a pompás érzékkel összeállított skizofrén monológ. Nincs pátosz, lila érzelmi ködök, lírai homály…..
Jót tesznek egymásnak. (Mármint a két költő.) Petri kevésbé karcol, József Attila sorairól lepattogzik az elmúlt évtizedek előadóművészei által felrakott, s azóta kissé megkövült nemespenész….”
/Édes Gabriella, Tiszatájonline/
Szűcs Lajos 1991-2000 Merlin Színház társulati tag, 2001-2010 Szegedi Nemzeti Színház társulati tag.
Fotó: Halas István
A Levél utcában vagyunk, itt lakott akkoriban Nagy Bálint. A kakas véréhez majd ecet kerül, hogy ne alvadjon meg, Papa coq au vin-t készít. Azt hiszem e pillanatban, amikor Halas Pista exponál éppen boldog. (Úgy képzelem, ritkán volt boldog.)
De ez az ő pillanata: sokan vannak, s egy élő állatot leöl. Aztán elkészít. Élet, ez az élet.
A Papa főzni történetesen nem tudott, de senkit nem láttam, aki olyan szenvedéllyel írt volna recepteket, álmodozott volna ételsorokról. S nagyszerű dolgok születtek főzni nem tudásából is. (Például ez a kép.) Meg aztán ott voltak a nők, akikhez Papa mindig kedves volt, s valahogy
mindig elérte, hogy kuktáskodjanak neki.
Vagy mondjuk a szakácsversenyek. Ady-ligeten, Nagy Bálintnál. Buda Géza, Sáska Géza, Papa, Sulyok Miklós. Igaziból főzni csak a Miklós tudott, de Sáska (háttérben egy állatpreparátor műhellyel a Balzac utcában) hozott fácánt, „lakkozva” adta. És Bence egyik legszórakoztatóbb
írása volt a zsűri ítélete.
Maya, Erős Kata, Pap Mari, Miklós, valakik mindig segítettek, az étel elkészült.
Akárki is kavargat, mos, belez, aprít hagymát, figyel, fűszerez (asztal mellőli ukázos hanghordozásra figyelve, nem figyelve) a rózsadombi kakasvágáshoz a Papa kellett. (Ahogy ahhoz a tyúkhoz is, akit Tiszazugról hoztunk fel, négyen ültünk az autóban, Pap Mari, Papa, a tyúk meg én, utóbbi valahogy kiszabadult hátulról a kosárból. Mari Trabantja, a kormányváltó kihúzva fent négyes, átlósan üres, utána leengedve hol a kakas jött, hol a hármas, én vezettem, valamiért hozzám menekült, olykor rám ugrott.)
Aztán a Papa halála előtt rengeteg, de valóban rengeteg papírt teleírt receptekkel, vacsoratervekkel.
Nagyon megható és ijesztő volt nekem, különösen, ha meggondoltam, hogy enni történetesen soha életében nem evett. S bár a szívószállal a sört még kortyolgatta, a „nutradrink” nevű tápfolyadék belekönyöröghetetlen volt.
Na de, ez a fotó majd tíz évvel korábban készült, mint amikor Papa a mindjárt jövő halálra.
Egy kakas révén sokat lehet inni, ott van mindenki, és lehet beszélgetni is.
/Petri Lukács Ádám írása/
Kilépődíj: előadás után, ahogy tetszett.
