SZELLEMTELENSÉG ÉS GYŰLÖLET JEGYESEK
– HELLEG ÁGNES filozófussal UNGÁR KLÁRA beszélget –
Heller Ágnes (Budapest, 1929) Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései. A Budapesti Iskola egyik jelentős személyisége. Zsidó származású polgári családban született, a szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, 15. éves korában már jöttek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette, az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A második világháború után Magyarországon is visszavonták a zsidótörvényeket, Heller Ágnes felső fokú tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen magyar-filozófia szakon 1947–1951-ig. 1951-ben nyert magyar-filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet.
A Budapesti Iskola[1] megalapítójának, Lukács Györgynek tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958-1963-ig Heller középiskolában tanított. 1963–1973-ig az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben elérte a kandidátusi, 1968-ban a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben egy hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.
Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a Sao Paoló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát 1986-ban. Ez utóbbi állomáshelyét még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben 1990-től már hazajárt, filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemen (1994-) és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1995-ben habilitált. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor beválasztották a MTA levelező (1990), majd rendes (1995) tagjai sorába. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője napjainkban is. 2010-től professor emeritaként ismét tanít az ELTE Esztétika Tanszékén.
Elkötelezettsége, demokratikus gondolkodása az 1960-as évek közepétől az új gazdasági mechanizmus szellemének jegyében leginkább Bibó Istvánéval rokon: a polgári demokratikus gondolatszabadság jegyében gondolkodni, politizálni, tudományokat művelni.
2011. január 14-én a BRFK bejelentette, hogy 2010 ősze óta ismeretlen elkövető ellen eljárást folytat az MTA Filozófiai Kutatóintézetének nyújtott támogatás ügyében. A Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte című kutatási projekt összesen 70 millió forint támogatást kapott, hogy „érdekes metodológiával próbálja megragadni a legutóbbi politikai-társadalmi változások vallási gyökereit”. E pályázat keretein belül .Heller Ágnes vezette „Alaptalan alap: A tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában” című projekt 53,9 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutott. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos állítása szerint a nyertes pályázatok nem feletek meg a pályázati kiírásbán meghatározott céloknak. Heller Ágnes tagadta a vádakat, mondván, hogy a pályázatok elbírálása nem a pályázó feladata volt, és az külső szakemberek bevonásával történt, a pénzeket pedig a pályázatban leírt dolgokra, fiatalok és pályakezdő tudósok segítésére költötték el.[4][5]
Heller (és mások) szerint az ügy inkább politikai jellegű, és fő oka az, hogy nem szimpatizál Orbán Viktorral.
A belépés díjtalan.
