YÁT CUNK, CANAK LANTOS I
A világzenész Lantos Iván a 70-es években a Kolindával kezdte Budapesten, majd 23 évet élt Franciaországban. Dolgozott francia és ír, gaboni és madagaszkári muzsikusokkal, Palestrinát énekeltetett egy bolgár női vokálkvartettel, darabokat írt szóló zongorára, úttörődalokat dolgozott át. Zenéjében a gyökértelenség határtalansággal, az irónia emelkedettséggel, a reneszánsz a posztmodernnel párosul – írták róla, amikor válogatás jelent meg műveiből. Manapság folyamatosan ingázik Franciaország, Svájc és Magyarország között, de a jövőre nézvést biztató lehet, hogy a napokban vásárolt egy szépséges présházat Nagybörzsönyben.
“…fölfedeztem azt a boldogságot, amit a magyarul éneklés jelent. Foglalkozni kezdtem a magyar nyelvvel, de csak lazán, vigyázva, nehogy írjak vagy költsek valamit. Úttörődalokat kezdtem gyártani, otthoni használatra. Zenészként ekkor derült ki számomra, hogy a nyelv fontosabb, mint a zene. Biztos régebben kellett volna, de mindegy, 54 éves koromra érkeztem meg a felismeréshez, hogy a zene a nyelvből jön – nem feltétlenül a szavak értelméről beszélek, hanem a beszéd ritmusáról, a betűk hangzásáról, a hangokban élő kultúráról. Boldoggá tett, hogy végre valamit kezdtem a magyar nyelvvel” /Lantos Iván/
Ughi Sz – súrol1
Cziglényi B – súrol2 É nekis
Jancsovics M – sikál, kolompol, fátüt
mégnembiztos üt
Másik J – billent fújtat
Román Csucsu – bőg
Lantos I – pengé nek
Belépődíj: 10 (azaz tíz) Ft
