MIKLYA ANNÁVAL és NAGY KATÁVAL PION ISTVÁN BESZÉLGET
Miklya Anna (Fotó: internet) Nagy Kata (Fotó: Haraszti Ágnes)
“Miklya Anna vagyok, huszonhét éves vagyok, anya vagyok, futó vagyok, író vagyok, folyton szorongok, folyton boldogság és boldogtalanság között vagyok. Szeretek utazni, de azt ki nem? Szeretem, ha van lehetőségem új dolgokat tanulni, és szeretem, ha azt mondják, annyira jó vagy, nincs is szükséged több tanulásra; és azt is szeretem, amikor végül kiderül, hogy de mégis. Nagyon szeretek szövegekkel dolgozni: semmi más nem érdekel a világon, semmi normális munka, semmi pénzkereső aktivitás, úgyhogy ebben ragadtam. Most éppen egy trilógiának indult és monstre nagyregénnyé transzformálódó ifjúsági scifin és egy versesköteten dolgozom. A versek közel tíz éve gyűlnek.Még nem tudom, mi lesz a sorsuk, de meg fogom őket mutatni. Mindenfélét írtam már, főleg prózát, és azt hiszem, ha olvasóm lennék, szeretném olvasni is magamat. Nem azért mintha hibátlanul szólalnék meg, hanem mert őszintén. Ha olvasó lennék, szeretném az őszinteséget, akkor is, ha időnként dadog, vagy zavarban van.
“Nagy Kata vagyok, anyuka, költő, szerelem, cicafagyi, ireneum. Szabadidőmben mások írják a bemutatkozószövegemet, mert én nem hiszek az ilyesmiben. Voltam guruló kerékpár rakott szoknyás nyárban, és félállásban megkeseredett férfiaknak is rámutattam a szépre, mentünk az utcán és úgy, akik aztán visszaröppentek hálásan a tinikorukba, egy pillanatra.”
A belépés díjtalan.
