A 2000, a Beszélő és a Nyitott Műhely Húsz év legizgalmasabb könyveiből, könyveiről című közös sorozatában
TAKÁCS ZSUZSA: ÜDVÖZLÉGY, UTAZÁS!
– a szerzővel Margócsy István irodalomtudós beszélget, zenei meglepetés: Szuromi Borbála –
Ha a vers, mondjuk, per definitionem mindig túlmutat önmagán, ha fokozott mértékben sosem pusztán az, amit olvasásra kínál egy esemény, kép, érzet tömör, sarkított, megvágott, kiragadott, összefüggéseitől valamilyen mértékben megfosztott, illetve különböző szokatlan összefüggésbe helyezett leírásával, ha az időtlenség megragadása, ha a kevésből, még inkább a jelentéktelenből építkezik, ha a modern vers hanghordozásában a versszerűt kerülve alkot újat, azáltal, hogy megmutatja, miért érdemes figyelmére és figyelmünkre ez a jelentéktelen, ha tehát ott talál rést a mindennapok szövetén, ahol eddig nem tudtunk ilyenről, mindezt pedig a nyelv szuverén, észrevétlenül szellemes és pontos alkalmazásával teszi, nos, akkor Takács Zsuzsa mostani kötetében sem találunk egyebet, mint színtiszta költészetet. Ami azonban színtiszta, az nem steril, és formailag is csak olyan értelemben tökéletes, hogy abszolút ökonomikus. / Rácz Péter: Szorongató és fenséges, Jelenkor folyóitar/
Takács Zsuzsa egy évtized alatt úgy bontotta ki nyelvének és gondolkodásának újabb lehetőségeit, hogy semmit sem adott fel az elmúlt évtizedek munkájából. Lépésről lépésre építette be saját korábbi költészetének tematikus és intonációs metódusait, miközben más poétikák felé is távlatokat nyitott. Hangja nyugodt lett, csendes, nincsenek meg benne a korábbi évtized olykori egzaltált elcsuklásai – természetes beszédhangon tud beszámolni legvégletesebb élményeiről is. Sokat beszél félelemről, szorongásról, csüggedésről, de ezek csak a versben megszólaló narrátor hangvételét meghatározó rendezői instrukciók. Költészete egészében a mindenkori végponton áll, onnan tekint az életre, az életére. /Bodor Béla/
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
